A tökéletes bejgli

Tavaly azonban Anyósom nagyon beteg lett és nem tudott, nem tud már nekünk bejglit sütni 🙁 éppen ezért tavaly elkészítettem életem első adagját az utasításai alapján. Szerencsére még le tudta nekem írni a receptet és meg is kóstolta a végeredményt, amivel nagyon elégedett volt. Számomra ez volt tavaly a legszebb karácsonyi ajándék, hogy örömet szerezhettem ezzel neki és hogy még utoljára boldogan karácsonyozhattunk vele. Sajnos idén már nincs velünk, de a bejglijében (persze nem csak abban) örökké velünk él. Nem törtük meg a hagyományt, ezentúl is minden évben lesz olyan bejgli, amilyet hosszú éveken keresztül Ő készített nekünk.

Pont nemrég leveleztem az egyik olvasómmal arról, hogy mennyire fontosak a hagyományok és az azokhoz kapcsolódó ételek. Amikor még kamasz voltam, meg mondjuk úgy fiatal (bár most sem tartom magam idősnek, inkább azt mondhatom el, hogy vesztettem el olyan embereket, akik fontosak voltak nekem és másképp látom ezeket a dolgokat már), akkor ezek nem voltak fontosak számomra. Nem tartottam nagy dolognak azt, hogy minden évben vannak tipikus családi ételek, amit vagy anyukám vagy más elkészít a családban. Ilyen anyukám töltött káposztája, nagymamám kókuszgolyója, anyósom bejglije és még sorolhatnám. Minden alkalomra jut valami más.

Egészen addig ezek természetesek, amíg elkészülnek, mert van ki megfőzze, megsüsse. Miután megtapasztaljuk az elvesztést, azonnal hiányzik az, ami régen természetes volt. Nem olyan amit más készít, nem adja vissza ugyanazt az érzést. Ilyenkor jön a megbánás, hogy miért nem tanultuk meg a receptet, miért nem volt ez fontos régen.

Nagymamámnak volt néhány étele, amit nem tanultam meg, de ma már nagyon hiányzik, hogy nem tudom pont úgy megcsinálni. Anyósomnál fontosnak tartottam, hogy ezt ne kövessem el. Fontos, hogy tudjuk hozni azokat a régi, hagyományos ízeket, mert amikor az ételt fogyasztjuk a szeretett személyre gondolunk. Sőt bevallom nekem maga az elkészítés is terápiás hatású. Biztos vagyok benne, hogy minden bejglikészítésnél rá fogok gondolni és arra kérem, hogy lélekben segítsem nekem, minél szuperebb legyen a végeredmény. Ez pedig boldogsággal tölt el. Nem vagyok szomorú mert a bejgliben és még más ételekben, velünk tovább él.