Nagymamám egyik kedvence – rántott burgonya

Gyerekkoromban nagyon sok időt töltöttem a Nagymamámmal. Általában egy héten többször is nála ebédeltünk. Ami a legjobban megmaradt ezekből az ebédekből az, hogy nyáron mindig valamilyen gyümölcsszószt főzött. Rengeteg almafájuk volt, így késő nyártól ősz közepéig az almaszósz a heti menü része volt. Mindig valamilyen más feltéttel, vagy fasírttal, rántott hússal vagy rántott burgonyával tálalta. Sosem rajongtam érte igazán, ma azonban mit nem adnék, ha újra ehetnék nála ilyet.

Az élet múlik, nem tudunk tenni ellene, ez a rend. Vissza nem hozhatjuk az elment szeretteinket. Amit azonban tehetünk, hogy megfőzzük azt, ami hozzájuk köthető, ezáltal emlékszünk rájuk, odaképzeljük őket és hiszünk abban, hogy fentről, egy csodás helyről büszkén néznek le ránk és megállapítják: volt értelme :)Az elmúlt három évben sajnos több számunkra fontos embert is elveszítettünk, így egyre gyakrabban nyúlok a családi receptekhez. Örömmel teszem és ilyenkor mindig boldog vagyok.

Szerencsés vagyok, mert olyan családban nőttem fel, ahol fontos volt az együtt étkezés, anyukám is, a mamáim és dédimamám is nagyon jól főzött. Anyától a mai napig sokat tanulok. Vannak azonban olyan családok, ahol ez nem mindennapos. Sőt, a mai világ azt sulykolja belénk, hogy mindenen essünk túl gyorsan, az étkezésekre is rövid időt szánjunk, és töltsük mással az időt. Én ezzel nem értek egyet.

Egyrészt,  mert ugyan én is azt szeretem, ha nem kell a konyhában órákig készülődnöm, de az étkezéseknek szeretem megadni a megfelelő időt. Olyankor együtt a család vagy a baráti társaság és finom ételek mellett beszélgetünk, nevetünk, játszunk. Ezek pótolhatatlan pillanatok és egy zacskós leves vagy ízetlen étel elrontja ezt.

Másrészt ebben a rohanó világban fontos mit adunk át a gyerekeinknek, milyen hagyományokkal, ételekkel ismertetjük meg őket.  Azok az ízek maradnak meg bennük, amit mi átadunk nekik. Ha nem ismerjük az ételkészítést, a fűszerezést, azt, hogy mitől lesz finom egy étel, milyen a jó alapanyag, akkor a gyerekeink sem kapnak ebben biztos alapokat, csak felszínes ételeket érzések nélkül,  „Essünk túl rajta” ételeket, rohanó életet.

Most nem tűnik ez fontosnak, de vajon majd 40-50-60 év múlva mit szeretnénk magunk mögött hagyni? Én nagyon hálás vagyok annak, amit eddig kaptam. Hálás vagyok a vasárnapi ebédekért, azért, hogy anyukám minden hétvégén húslevest főzött és főz is a mai nap…annak ellenére, hogy már utáltam, nem szívesen ettem. Ma mégis az akkor megismert alap ízek adják meg a konyhám vázát.

Talán egy korábbi posztban már említettem, hogy többször előfordul, hogy a magazin anyagokba elrejtek valami számomra fontosat. Vagy maga a recept, vagy a fotózáshoz használt kellék az, ami sokat jelent nekem és kapcsolódik valakihez, valamihez. Ezt főleg magam miatt csinálom, mert így sokkal személyesebbnek érzem  a magazin munkát is. 🙂 A Nők Lapja Konyha szeptemberi számában, ami nemrég jelent meg, egy Nagymamámtól származó receptet készítettem. Ez nem más, mint a posztom elején említett almaszószhoz tálalt rántott burgonya.

Ahogy beszélgettem másokkal erről, rájöttem ezt az ételt alig ismerik az emberek, pedig egy olcsó és finom feltét bármilyen főzelékhez. Én most salátával készítettem a magazinba és eszközöltem némi változtatást az eredeti recepthez képest:  nagy szemű zsemlemorzsával paníroztam. Ez az un. panko morzsa, ami Ázsiában használatos, de ma már itthon is egyre több étteremben előkerül. A nagy boltokban kapható, de akár házilag is elkészíthető, úgy, hogy a megszáradt kenyeret vagy zsemlét durvára daráljuk. Amiatt, hogy nagyobb szemcsékből áll, mint a hagyományos apró szemcsés morzsa, a belőle készült ételt bundája ropogósabb lesz.

NAGYMAMÁM RÁNTOTT BURGONYA RECEPTJE SALÁTÁVAL ÉS TARTÁRMÁRTÁSSAL 

Hozzávalók 4 személy részére:

• 1 kg burgonya
• 3 tojás
• 15 dkg durvára darált szemlemorzsa (aprószemű is lehet, de nagy szeművel finomabb)
• 10 dkg liszt
• só
• 1 liter olaj

A tartármártáshoz:

• 2 dl majonéz
• 2 dl natúr görög joghurt
• 1 evőkanál mustár
• só ízlés szerint
• frissen őrölt bors
• csipet cukor
• csípős szósz opcionálisan

Zöld salátához:

• 20 dkg zöld saláta
• 1 dl olívaolaj
• fél teáskanál méz
• 2 evőkanál balzsamecet
• szezámmag

Elkészítése:

1. A tartármártáshoz az alkotóelemeket összekeverjük és tálalásig hűtőben tároljuk.
2. A burgonyát meghámozzuk és fél centis szeletekre vágjuk. Megtörölgetjük, majd megsózzuk a szeleteket.
3. A lisztet, a zsemlemorzsát és a tojást egy-egy mélyebb tálba öntjük.
4. A tojásokat 3 csipet sóval homogénre keverjük.
5. A burgonyaszeleteket bepanírozzuk. Ehhez először a lisztben, majd a tojásban, végül pedig a zsemlemorzsában fogatjuk meg a burgonyát. A zsemlemorzsát minden szeletnél egy picit megnyomkodjuk, hogy rendesen rátapadjon a tojásra.
6. A bepanírozott szeleteket forró olajban közepes hőfokon körülbelül 5 perc alatt puhára sütjük. Lecsepegtetjük és papírtörlőre tesszük.
7. A salátát megmossuk, lecsepegtetjük.
8. Az öntethez az olajat, a mézet és a balzsamecetet egy kis üvegben összerázzuk és a salátára öntjük.
9. Az öntettel összeforgatjuk a leveleket és megszórjuk szezámmaggal.
10. A megsült burgonyát a salátával és a tartármártással tálaljuk.