3 szuper piac Lyonban!

Print this pageShare on FacebookShare on LinkedInPin on PinterestGoogle+

Imádom a piacokat, legyen az egy jó magyar, európai vagy ázsiai városban, mindegy, bármi jöhet.  Egy jó piacozással bárhol és bármikor le lehet venni a lábamról. Épp ezért megnéztük azt is milyen a piac Lyonban.  Mit jelent nekem a jó piac? Olyan helyet, ahol a sok szenvedélyes árus minőségi alapanyagot árul, széles spektrumban, ahol beszélgetésbe lehet elegyedni, ahol főzési tippeket lehet megtudni, ahol azt sem tudom mit rakjak a kosaramba, és aminek hatására egy egész hónapra elegendő ételötlet fut át az agyamon pár perc leforgása alatt.  – fotók megint csak telefonnal készültek, nem vittünk fényképezőgépet, így a minőségük kicsit rosszabb, mint a megszokott. 

( korábbi lyoni posztok ITT és ITT találhatóak, érdemes megnézni, ha még nem olvastad)

Nos, jó piacot találni nehéz. Nem lehetetlen itthon sem (szerencsére egyre több helyen van és ha szemfülesek vagyunk tényleg megbízható termelőktől vásárolhatunk), de Lyonban mi csak ilyen jó piacokkal találkoztunk.

Az egyik legnevesebb piac Lyonban, ami egy fedett csarnokban van, Paul Bocuse nevét viseli és ez garancia is a minőségre. Ezt a csarnokot úgy kell elképzelni, hogy sorokba rendeződve vannak az árusok, mellettük pedig a jobbnál-jobb éttermek, “kifőzdék”. Egyszer talán a Hold utcai piac is ilyen lesz, én már alig várom.

A várost kettészelő folyók partjain is vannak piacok, igaz ezek vasárnap reggel. Mi ezekbe botlottunk, de azt gyanítom több utcai piac is van Lyonban, csak a helyiektől utána kell érdeklődni. azt javaslom, ha Lyonban jársz, kérdezz rá valakitől, milyen aznapi, másnapi piacokat tud neked mondani, mert ezek nem lesznek fent a neten, nem turisztikai látnivalók, bele kell botlani. 🙂


Les Halles de Lyon – Paul Bocuse


Maga a földi paradicsom. Ennek ellenére az utunk során sokszor elgondolkodtam azon, hogy azt a túlfogyasztást, amit a fejlett és fejlődő országok okoznak, az ilyen piacok mennyire táplálják. Végül arra jutottam, hogy táplálják, hisz ide csak a jó minőségű alapanyagok, a hibátlan termékek juthatnak be, de mindezek mellett a francia mezőgazdaság, húsipar, tejipar elég széles körben dolgozza fel az alapanyagokat, így bízom benne, hogy túl sok alapanyag nem jut a szemétbe.

A sorokat végignézve megértettem, hogy miért a francia gasztronómia a főzés alfája és omegája. Ugyan nem minden éttermi élményünk volt felejthetetlen, mégis azt gondolom a franciák gasztronómiai kultúrája elképesztő.

Itt nem csak az ételekre gondolok, hisz az, hogy valami ízlik vagy sem, ha jól van elkészítve, már inkább ízlés kérdése, hanem arra, ahogy egyes alapanyagokhoz és magához az étkezéshez viszonyulnak. Emlékszem amikor francia kollégám volt, mindig megmosolyogtuk, hogy bizony kivette az egy óra ebédszünetet és kényelmesen elfogyasztotta az ebédjét ott ahol volt, nem ritkán valamilyen általa kedvelt étteremben. Nos kérem, így kell(ene) ezt csinálni! A piaccsarnok már reggel tele van, gondolom munka előtt beugranak reggelizni, majd megebédelnek, amibe egy pohár bor is belefér, este pedig jöhet a vacsi vagy néhány pohár bor az ismerősökkel. Valóban, ehhez kell némi anyagi fedezet is, de azt tapasztalom itthon akinek meg van az anyagi fedezete erre az is rohanva kapkodja be azt a pár falatot és mire befejezte, már arra sem emlékszik mire adta ki a pénzt.

Figyeltem a piacon a vásárlók és a kofák arcát. Nem elégszenek meg a középszerű minőséggel. Tudják melyik sajt mire és mihez való, melyik húsból mit készítsenek, melyik osztriga honnan származik, melyik bor melyik termőterület bora és még sorolhatnám. Gondolom itt is vannak kivételek, de csak az olyan piacok tudnak ilyen szintű alapanyag felhozatalt biztosítani, ahol van hozzáértő kereslet is. Mondhatnánk, hogy “igen, ez a nagy piac… ez turistás, ez nem a helyieknek van, itt jellemező ez csak”… de nem mondhatjuk, mert két másik olyan piacot is láttunk, ahol épp ilyen szeretettel és hozzáértéssel beszéltek a termékekről.

Visszatérve a piacra – három nagyon jó éttermi élményünk is volt

1. LE COMPTOIR DES HALLES

Miután megérkeztünk mi is rögtön meglátogattunk, szerencsére 5 perc sétára laktunk tőle és szinte az első néhány árus után el is csábultunk egy kis talponálló “étteremnél”, ami nem francia volt, hanem spanyol, és egy olasz-spanyol srác vezette. Megláttam ott egy sajtot és egyszerűen nem engedett tovább menni. Azt hittem valamilyen olvasztott sajt, de kiderült, hogy érlelés során lesz szép folyós a sajt belseje. Ú-R-I-S-T-E-N mennyire jó volt! Kértünk “köretnek” egy kis adag pata negra sonkát és egy-egy pohár vörösbort. Mindezért kb 45 euro-t fizettünk. A második legjobb gasztronómiai élményem volt Lyonban, az első a Les Apothicaires.

2. AOC

Ebben az étteremben sajt és szalámi vegyes tálat ettünk némi vörös bor kíséretében az ominózus spanyol vacsink után. Itt is olyan sajtokat ettünk, hogy az ízükre még mindig emlékszem. Itt már nem emlékszem pontosan mennyit fizettünk, talán 30 euro körül.

Les Halles Paul Bocuse Lyon
3. Ismeretlen nevű hely

Hátha a képen szereplő tányéron felismerhető a neve 🙂 A lényeg, hogy a piacon van egy osztrigással szemben.

Itt véreshurkát ettünk illetve marha tatárt. A véreshurka világbajnok. Teljesen más, mint az itthoni. Persze azt is épp ennyire  finom, de ez a francia, olyan, mintha csak vér lenne. Nem gyakran eszem disznóvért, így akár az is lehet, hogy csak azt töltik bele a bélbe. A rántott pacal is jól nézett ki. A hurkáért és a tatárért 30 euro-t fizettünk.

A csarnok NYITVATARTÁSA fent van a csarnok weboldalán, de azt fontos tudni hogy hétfőn zárva van. Keddtől azt hiszem 18-ig vannak a boltok és 22-ig az éttermek. Nekünk viszont az volt a tapasztalatunk, hogy sok étterem bezár hamarabb.


Vasárnapi piac Lyonban


Piacok Lyonban

A térképen, amit a Google Maps-ről másoltam ki csillaggal megjelöltem azt a két piacot, amibe belebotlottunk a sétánk során. Az egyik piac tudatos volt, azt előre kinéztem, a másikra véletlenül akadtunk rá. Hihetetlen élmény volt. Nem voltak turisták, csak mi meg talán egy japán. Illetve francia turista is lehet volt, de ők beleolvadtak a tömegbe. Mindkét piacon nagyon széles termékfelhozatal volt és nem csak vásárolni lehetett, hanem enni is.

Két sütit kóstoltunk meg, az egyik a portugál nata, ami egy levelestészta vaníliakrémmel, jól megsütve. Egyszerűen hangzik, igaz? Nos amilyen egyszerű éppolyan eszméletlenül finom volt. A másik pedig egy lyoni tradicionális mini pite volt. Akármerre jártunk, mindenhol bele botlottunk a rózsaszín cukormázas pitékbe illetve az ahhoz használt pralinékba. A mandulát egy cukros rózsaszín festékkel színezett mázba forgatják és ezt sütik bele péksüteményekbe és ezzel töltenek meg pite tésztákat. A meleg hatására a máz megolvad és egy nyúlós, ragacsoz masszává válik, ez a töltelék. Nosz, ez nem lett a kedvencünk.

Rengeteg kenyeressel találkoztunk. Az egyik árus nagy lelkesen érdeklődött honnan jöttünk , ott milyen kenyér van, illetve elmesélte, hogy most nagyon megy nála a gesztenye- és kamutlisztből készült vekni. A másik kenyeres is örömmel konstatálta, hogy magyarok vagyunk és mutatta, hogy bizony neki van egy magyar kenyere (mazsolás). Felvilágosítottuk, hogy ez nem annyira magyar első ránézésre. Ekkor elmesélte, hogy amikor tanuló volt, akkor egy magyar pékkel volt együtt és ő mindig ilyen kenyeret készített, innen a magyar név. Imádom az ilyen sztorikat! 🙂

Ahogy tovább haladtunk több grillcsirkés mellett is elmentünk, akik ott, az út mentén sütötték a csirkéket tucat számra. Az egyik azonban egy nagy kondér levesbe előfőzte. Ezt nem hagyhattuk ki, előjött belőlem a gasztroblogger, gondoltam hátha valami jó praktikát tanulhatok, elvégre ezek a franciák csak tudnak valamit. A srác elmondta, hogy azért főzi elő  percig egy bőségesen zöldséges lében a csirkéket, mert így sokkal szaftosabbak és ízletesebbek lesznek. A csirkés mellett volt rengeteg osztrigás, amit akármilyen hihetetlen is, de reggelire esznek sokan.  Na és a sajtosok… Elképesztően sokféle sajt van Lyonban.

 

A Saint Antoine piacnál már annyira fáztunk, hogy kellett valami meleg, ezért beültünk az egyik sarkon egy teljesen hétköznapi francia kávézóba. Egy pultos volt bent, aki nem lepődnék meg, ha a tulaj lenne, pörgött ezerrel. A kávézó szinte tele volt, látszott, hogy törzsvendég volt a többség. Ahogy ott ültünk a pultnál figyeltem, ahogy dolgozik az öreg. Imádom nézni ilyenkor az embereket, a helyiek életét.

Két kávé elkészítése között rájött, hogy elfogyott a croissant, ezért megkérte az egyik törzsvendéget, hogy szaladjon ki a piacra hozzon neki párat. Utána elfogyott a narancs, újabb intézkedés, másik vendég és pár percen belül megérkezik az újabb adag narancs a piacról. Közben mi is megkaptuk a kávénkat és még arra is volt néhány perce, hogy megkérdezze honnan jöttünk, hova megyünk, miért vagyunk itt.

Amikor kiderült, hogy a verseny miatt, akkor gyorsan előbányászott a telefonján egy képet, amin az öreg Paul Bocuse-zel van együtt. Állítólag jóban vannak. Mindez nagyjából  15 perc leforgása alatt történt, mégis tele volt az egész pörgéssel, nyugalommal és életérzéssel.  Közben persze másokhoz is volt néhány szava, és Miki, aki jól érti a franciát,  jókat derült a humorukon, ami magyarul visszaadhatatlan, húzzák egymást, kedvesen.

Itt volt a kávézó

Ez a fajta kiszolgálás egyébként az összes helyre jellemző volt. Szinte mindenki megkérdezte honnan jöttünk, miért jöttünk és ezt követően mindenki hatalmas tisztelettel beszélt a séfek királyáról, Paul Bocuse-ről. Elképesztő tisztelet övezi az egész életét és munkásságát, rengeteg bisztró falán ott vannak a közös képek és a tulajdonosnak van valami sztorija vele. Amikor Magyarországról esett szó, nagyon jó érzés volt, hogy szinte kivétel nélkül lelkesen beszéltek az országról és Budapestről. Többen jártak már itt és nagyon tetszett nekik. Nemhiába, Budapest az egyik, ha nem a legszebb város Európában.

( korábbi lyoni posztok ITT és ITT találhatóak, érdemes megnézni, ha még nem olvastad)


Ha Neked is van tapasztalatod, ötleted arról hova érdemes menni Lyonban , írd ide kérlek hozzászólásban, hogy másoknak is hasznos legyen. KÖSZI 🙂

Ha tetszett a cikk és szeretnél értesülni a blogon megjelenő újdonságokról akkor iratkozz fel a Hírlevélre. Ígérem nem jelentkezem túl gyakran és néha meglepetésekre is lehet számítani, ami csak ott jelenik meg és itt a blogon nem 🙂 Úgyhogy megéri! 🙂 KÖSZI! 

 

Print this pageShare on FacebookShare on LinkedInPin on PinterestGoogle+

1 hozzászólás

  1. […] Bocuse neve az utóbbi időben gyakran előtérbe került a lyoni posztok és a Bocuse d’Or kapcsán. Annak, akinek még ezután sem cseng ismerősen a név,  csak […]

Szóljon hozzá!