Könyvajánló: Bezzegh Éva – 12 hónap

 

Ez a könyv gyönyörű, minden igényes, kreatív háztartásban a polcon a helye! 12 hónapnyi saláta recept a szezonalitást lekövetve! Akár ennyit is írhatnék, mert a mű magáért beszél. Aki meglátja rögtön szerelembe esik általa. Fantasztikusan szép! Ezen nincs mit ragozni. A tartalma is inspiráló, ez is egyértelmű,  az első pár oldal után kiderül. Éppen ezért nem szokványos könyvajánlót készítettem, hanem egy picit személyesebbel készültem, főleg, mivel a könyvben résztvevő személyek többsége is közel áll hozzám. 

 


AZ ALKOTÓTÁRSAK 


Bezzegh Évit, aki a könyvet írta, nem is tudom, hány éve ismerem. Talán hat éve? Egy szakács versenyen találkoztunk, ahol az amatőröknek is volt lehetőségük megmutatni, mit tudnak. Én is bekerültem a kiválogatottak közé és Évi is, a Spooon blog oszlopos tagjaként. Itt találkoztunk először. Utána nem emlékszem a részletekre, de valahogy itt-ott összefutottunk, chateltünk, beszélgettünk és talán mondhatom, hogy barátok lettünk.

Török-Bognár Reni, aki a könyvet fotózta,  szintén közel áll a szívemhez. Vele is a bloggerkedésem elején találkoztam, csodás gasztroblogja van, bár ma már sokkal gyakrabban fotóz esküvőket, mint ételeket. Végig néztem távolról, ahogy elképesztően szuper fotóssá vált. Vele kapcsolatosan az első emlékeimre nem emlékszem, valószínű mert online történhettek. Csak azt tudom, hogy összehozott minket az élet,  és utána nem sokkal szerveztünk egy ételfotó kiállítást. Ez sem most volt 🙂 de emlékszem minden percére, szuper volt. Ott ismertük meg Angélát, aki most ebben a történetben nem szereplő, de amúgy fontos személy lett a barátaim között.

 

 

Ruzicska Tünde, aki a kerámiák nagy részét készítette a könyvhöz, friss kapcsolat az életemben, de remélem lesz még közös jövőnk együtt! Tünde zseniális keramikus, imádom a munkáit. Sok-sok étterem fotóin láttam már a tányérjait, és szerencsére mára már én is boldog tulajdonosa lehetek jó néhány Ruzicska Tünde kerámiának. Ezek sokszor szerepelnek az én ételfotóimon is, imádok velük dolgozni, bennük tálalni.

Laki Esztert, aki a könyv grafikai tervét megálmodta nem ismerem személyesen, ellenben két fontos korábbi művét igen. A Menü 1. és Menü 2. az elmúlt évek legszebb magyar gasztrokönyvei közzé tartoznak. Évi könyvénél is megjelenik ez a szép, letisztult stílus.

 


INTERJÚ 


Éppen Palkonyán voltunk Húsvétolni, ahol találkoztam Évivel. Láttam a szemén, hogy sugárzik a boldogságtól. Akkor mesélt nekem először a könyvéről, amin bizony már jó pár hónapja dolgozott. Ezután alig vártam, hogy többet tudjak meg a műről és, hogy a kezemben fogjam a végeredményt. Biztos voltam benne, hogy Reni képeivel az egész csoda gyönyörű lesz. Már akkor tudtam, hogy szeretnék majd egy mini interjút készíteni a résztvevőkkel, hogy picit jobban belelássak a kulisszák mögé és ezáltal Ti is.

Következzen ez most!  Ugyanazt a három kérdést tettem fel mindenkinek, mert szerettem volna látni, ki hogyan élte meg ugyanazokat a pillanatokat.

 

 

Mi volt a legnagyobb kihívás a könyv készítése során? 

Évi:  Bár szerzőként indultam, a kiadó alapításával hirtelen produceri teendőkkel találtam szembe magam. Nekem kellett mindent összefogni zéró előzetes tapasztalattal, így gyakorlatilag teljes vakrepülésben mentem. Nagyon komoly fegyelmezettség, összeszedettség és kitartás kellett ebben a 9 hónapban, hogy minden munkafolyamatot tudjak irányítani, felügyelni, az alkotók munkáját tudjam koordinálni, és mindeközben ne essek szét, ne adjam fel.

Reni:  Az idő! Összehangolni az egyéb folyamatban lévő munkáimat ezzel a rendkívül átfogó, összetett projekttel. Sikerült.

Tünde:  Én május végén csatlakoztam a projekthez, és nekem is az idő volt a legnagyobb kihívás, hogy a folyamatos megrendelések és tanítás mellett az ilyen új lehetőségekben és kihívásokban is összehangoltan és harmonikusan tudjak alkotni, és reflektálni a receptekre.

Eszter:  A kihívás és egyben az egyik legizgalmasabb a munka során a hihetetlenül gazdag szöveg- és képanyag “csekély” 360 oldalba való összesűrítése volt. 500 oldalt is simán megtöltöttünk volna. Emellett mindig vicces olyan őrült maximalistákkal együtt dolgozni, mint én.

 

 

Mit adott Neked, jelentett Neked a könyv elkészítési folyamata és az, hogy a könyv részese lehettél?

Évi:  Perspektívát, célokat, hatalmas élményt, értékes emberi kapcsolatokat. Három gyakorlatilag teljesen idegen embert hívtam meg a munkára (illetve Renit távolról ismertem), akikkel korábban semmilyen, pláne munkakapcsolatban nem voltam, csupán messziről csodáltam a művészetüket. Mi négy teljesen különböző karakterű csaj vagyunk, de a munkamorálunk nagyon egy, ezért lehet, hogy életemben először megtapasztalhattam, hogy milyen, amikor emberek egy közös célért azonos tempóban húzzák az evezőlapátot, mindenki a tudása és tehetsége legjavát adja, nem sajnál időt, energiát, mindent belepakol, mert ugyanazt: a legjobbat akarja, értéket szeretne teremteni. El tudod képzelni, hogy feszített tempóban dolgozz vadidegen emberekkel hónapokon át, és nincs konfliktus? Ezzel szemben egymás és egymás idejének, munkájának maximális és kölcsönös tisztelete jellemezte ezt az időszakot, totális bizalom és összhang. Egész egyszerűen fantasztikus volt a lányokkal együtt dolgozni. Bármikor újra kezdeném. Tervezek is még közös munkát mindenkivel, akár ebben a felállásban is.

Reni:  Rengeteg új élményt és egyben megerősítést afelől, hogy kitartással, szorgalmas munkával igenis létrehozható olyan “dolog”, amiben mások is felfedezhetik a rengeteg befektetett energiát és tudást. Még mindig hihetetlen, hogy ez a könyv itt van a kezemben, olyan formában, olyan külalakkal, amilyennel. Néhány név nekem ezzel a könyvvel vált “emberré”, gondolok itt Laki Eszterre és Ruzicska Tündére is. Eddig csak az éteren át találkoztam a munkájukkal, de most már összeköt minket a 12.  Eddig is szerettem bátran és vállalkozó szellemmel főzni, de a Tizenkét hónap folyamatosan inspirál. Én voltam a könyvben található összes salátának a fő kóstolóembere, tehát nálam jobban szinte senki sem tudja alátámasztani a tartalom hitelességét. Kivéve persze, aki pontosan és sokkal jobban ismeri Évi főztjét és tevékenységét.

Tünde: Tapasztalatot. Művész vagyok, érzelmi alapon hozok döntéseket, aminek előnye, hogy mindig azt csinálhatom így, amit szeretek, és ettől tudnak személyesek, élők lenni a tárgyaim. Hiszem, hogy a kézzel készült tárgyak időtlen értékükkel vezetnek minket az úton. Nagyon jó érzés, hogy Évi örömmel tálalt a kerámiáimon.

Eszter: Barátokat, alkotótársakat és olyan tárgyat, melyre egész életemben forgatni és használni fogok.

 

 

Milyen kulisszatitkot osztanál meg a könyv elkészítésével kapcsolatban? 

Évi:  Nagyon sokat tudnék sztorizni az áprilisi hóesésről, az utolsó fotózási napon történt kettős dugulásról, amikor is a nap végén ráadásnak darázsba léptem, vagy a lehetetlen időpontokban és körülmények között történő fotózásainkról, a többórás túránkról, hogy pipacsmezőt találjunk, a Kisoroszi erdőben tervezett őszi fotózásunkról, amit egy vaddisznócsalád hiúsított meg, vagy a VW Touareggel végrehajtott kamikáze mutatványomról a csákberényi dombok tetején… órákig mesélhetnék. Életreszóló kaland volt összetenni ezt a könyvet. Szívünk, lelkünk, minden igyekezetünk benne van: valahol mi magunk is alkotjuk az esszenciáját.

Reni:  Azt hiszem ebből rengeteg van, sok vicces és abszurd szituációba keveredtünk Évivel a fotózások során. A leghihetetlenebb talán az az április közepi havazás. Igen. A decemberi fejezetben azok a havas képek áprilisban készültek.

Tünde: Örülök, hogy megismerhettem azokat az embereket akik alkotói voltak a Tizenkét hónapnak, mert a személyes találkozások, konzultációk, a könyvbemutató és stábbuli olyan alkotói csapatot hozott össze, aminek ereje látszik a könyvben.

Eszter: Nagyon sokat ültünk random időpontokban a nyomda várójában.

 

 

+ melyik a kedvenc képed a könyvbe bekerült képek közül és a kimaradt képek közül? Miért? 

Évi:  Annyi kedvencem van, hogy nem tudom felsorolni. 13720 db kép készült 9 hónap alatt, ebből 191 db került be a könyvbe. Vérzett a szívünk sok képért, amit a terjedelem miatt nem tehettünk be. Így is 280 oldalról 360-ra szaladtunk fel. Az egyik ilyen kimaradt kép a Káli-medencében készült, ahol lovak és öszvér néz bele a kamerába közelről. A Catherine’s Cottagesban a kissebbik lányommal meglőtt levendulasorozatból és a gánti dombokon szintén vele készült naplementések közül sem került be egy kép sem, ahogy a Völgyhídnál napfelkeltében készített VW Bogár kabrióról készült képek is kiszorultak. A könyvben lévő fotók közül, amit nagyon imádok, az a dupla oldalas polip, a szintén dupla mángold, a repce- és a pipacsmező képei, a dunai és a balatoni jégzajlás látványa, a novemberi dió-textil oldalpár, az április virágzó fa nyitóképe, a saláták közül a fekete retek-körte carpaccio és az uborka-görögdinnye-feta saláta fotója, amiben Ruzicska Tünde egyik csodás, fatüzeléses kemencében égetett tűrkiz tálján látszanak a beleégett pernye pöttyei is. Reni képeivel egyszerűen nem lehet betelni. Mindegyiket imádom, ami bekerült, és mindegyiket sajnálom, ami nem. De lesz még közös projektünk, ebben biztos vagyok.

Tünde: Évi és Reni festői tálkompozíciókat varázsoltak a kerámiáimból, azok a csendéletek a kedvenceim.

 

Reni: nagyon szeretem a könyvbe került képeket, nehezen tudok kedvencet megjelölni. A kimaradt képekből a naplementés májusi képek a kedvenceim.


 

Ha további kulisszatitkokat szeretnétek olvasni, akkor ajánlom Évi egyik Facebook posztját, amiben rengeteg érdekes infót elárul még a háttérmunkáról és a váratlan helyzetekről.  

 

A könyv az Artbeet oldalán rendelhető illetve a weboldalon megtalálhatóak azok a helyek, ahol megvásárolható. Könyvesboltokban nem kapható!  http://artbeet.hu/hu

  • Fotók: Török Bognár Renáta
  • Grafika: Laki Eszter 

Cookies - Süti kezelés

Kérlek fogadd el, hogy az oldalon a jobb felhasználói élmény érdekében használunk sütiket. Természetesen, ha ezt nem szeretnéd, akkor elutasíthatod ezt és így is tovább nézelődhetsz az oldalon. Kérlek kattints valamelyik gombra!