Kókuszkifli Karácsonyra, Mikulásra

Most, hogy felnőttem (már egy ideje :), és családom van, mi is igyekszünk mindent megadni Taminak, kialakítottunk a saját szokásainkat az ünnep várásra és magára az ünnepekre is. Persze kap ajándékot is, de amit leginkább szeretnénk neki megadni, az maga a csodát, amiben hihet. Azt a csodát, hogy a Mikulás belopózott november 30-án éjjel és hozott neki adventi házat és mikulás sapkákból füzért, amit a lépcsőre kötött. Majd minden nap reggelre mindkettőben várja valami apró meglepetés, általában nem csoki, hanem vagy matrica, vagy egy darab ceruza, magok, mandarin és még sorolhatnám. Kell, hozzá kreativitás, de elhiszi, hogy minden éjjel a Mikulás és a Jézuska karöltve gondolnak rá és gondoskodnak róla. Ez pedig mindennél jobb érzés. Reggel kipattan a szeme, csillog, hogy vajon ma mi lesz benne. Sőt pont a napokban történt, hogy elmélkedett kicsit, vajon mi lesz a holnapi mikulás sapkában, és kijelentette, hogy biztosan lovas matrica. És tényleg, pont azt szánt bele a Mikulás, úgyhogy volt másnap nagy öröm, hogy „Anya, nézd meg, nézd meg, meghallgatta a Mikulás amit mondtam” 🙂

Tudom, jó dolga van és sokat is gondolkozunk azon, hogy lehetne mindemellett tudatosítani benne, hogy sajnos nem csak ebből áll a világ és bizony nem mindenkinek adatik meg mindez. Szerencsére fogékony kislány és nyitott ezekre a kérdésekre. Sokat beszélgetünk a szegényekről, vettünk már együtt hajléktalannak ételt (erről majd később mesélek egy másik posztban), választunk majd ki saját, már nem használt játékot, amit a szegényeknek adunk, szokta nézni a Baraka című film gyerekbarátra szabott (általunk) változatát és a napokban feltette a kérdést a rádióban hallott hírek után: Apa mi az a fagyhalál? Engem már azzal várt nagy komolyan, hogy ” anya sajnos képzeld ebben a nagy hidegben akiknek nincs otthonuk megfagyhatnak…felmennek az égbe… ” együtt érző arccal, elérzékenyült szomorú szemekkel. Azt hiszem érti és azt gondolom nem kicsi hozzá. Szerintem a sok ajándék, édesség, minden jó mellett a gyerekeknek is meg kell érteniük, hogy van, akinek ez nem természetes és minden nap hálát kell adnunk azért, hogy amiben élünk, amiben élhetünk az nekünk megadatik.

Én csak hálás lehetek és ez elsősorban hozzáállás kérdése. Nemrég vettem meg Mosolyka könyvét: Te döntesz címmel jelent meg. Mosolykát nem tudom ki nem ismeri? Annak csak infó: kerekesszékes leányzó olyan élet igenlő személyiséggel, hogy mindenki példát vehetne róla! Osztották neki a lapokat rendesen, mégis eldöntötte, hogy kihozza a maximumot az életéből és boldog lesz. Pedig csak 25 éves!

„Mivel töltenék ki egy napot, ha nem lennék kerekesszékben? Sosem feküdnék le, nehogy véget érjen az a csodanap! Fogócskáznék, dögös magas sarkúkban sétálgatnék, fára másznék és rengeteget táncolnék. Az összes számomra fontos ember nyakába beleugranék. Sétálgatnék a Duna-parton és a Városligetben, angyalkát rajzolnék a hóba vagy az avarba. És egyvalamit biztosan kipróbálnék nemcsak állva, de fejen állva is… ” Hozleiter Fanny

Most pedig jöjjön egy ünnep váró finomság, egy kókuszkifli, ami a tavaly decemberi A Mi Otthonunkban jelent meg tőlem. Akinek meg van Mosolyka könyve, az olvasáshoz kiváló lenne…. csak sokat kell készíteni, mert a könyv nagyjából letehetetlen 😉

Kókuszkifli