Hogy lett dedikált Paul Bocuse könyvem?

Paul Bocuse neve az utóbbi időben gyakran előtérbe került a lyoni posztok és a Bocuse d’Or kapcsán. Annak, akinek még ezután sem cseng ismerősen a név,  csak annyit mondok, hogy a világ legismertebb séfje, akit hatalmas tisztelet övez. A 90 éves séf egy legenda, neve örökre fennmarad, mint a séfszakma megreformálója, a francia konyha atyja. Nos, nekem tőle lett aláírásom. Nagy dolog? Nagy dolog. Még néha ma sem hiszem el. Ráadásul ilyen könyv dedikálva nagy eséllyel csak nekem van az egész világon. 

Hogy sikerült mindezt elérni? Véletlen. És tényleg. A sztori 2015-ben indult…

Amikor Molnár Gábor 2015-ben kijutott a lyoni Bocuse d’Or döntőre és kellett filmet készítenünk az eseményről Airbnb-n keresztül foglaltunk szállást. Több opciót is nézett Miki (Ő tud franciául ami eléggé megkönnyíti a szállásfoglalást), a végén pedig a két befutó közül választottunk. A szállás 5 perc sétára volt a Les Halles de Paul Bocuse piaccsarnoktól, ami a legnagyobb piac Lyonban, így elég boldogok voltunk a választást illetően. Mielőtt megérkeztünk érdeklődtünk hol vacsorázzunk, és ekkor derült ki, hogy a hölgy testvére Paul Bocuse grafikusa. Véletlenek. Vannak? Vagy minden történik valamiért? Abban az évben találkoztunk is a hölgy testvérével, kaptunk egy tálat, amit Ő tervezett.

Idén, amikor úgy döntöttünk kimegyünk Tamásnak szurkolni és egy picit „nyaralni” a téli januárban, újra ezt a szállást foglaltuk le, annyira megkedveltük a hölgyet és a lakást is. Ezzel egy időben megvettem Paul Bocuse angol nyelven megjelent könyvét a Cookbooks-tól . Egyik nap poénkodtunk Mikivel, hogy milyen jó lenne aláíratni… a hirtelen jött vágyat tett követett és azt vettem észre, hogy Miki csomagolja nagy gondossággal a majd 4 kilós monstrumot és várja a futárt, ami kiviszi Lyonba. Leszervezte Pascallal (a hölgy, akitől béreltük a lakást), hogy a testvérével küldje el Monsieur Paul Bocuse-nek, akivel nagyon jó kapcsolatban vannak, szinte apa-fia viszonyban (minden nap meglátogatja például). A könyv rendben kiért és rá pár napja jött az email, hogy alá van írva a könyv.

Monsieur Paul Bocuse nagyon boldog volt, mert nem is tudta, hogy ilyen kiadásban (angol) is megjelent a könyve, örömmel lapozgatta és nagyon szívesen aláírta.

A könyv egyébként zseniális, elképesztően sok alaprecept van benne, rengeteg tanulok belőle. 

Több tanulsága is van ennek a történetnek számomra és lehet számotokra is: 

• Az élet mindig tartogat meglepetéseket. Sosem lehet tudni, hogy éppen hol és mikor botlunk bele számunkra fontos eseményekbe, emberekbe, dolgokba. Ha szállodában laktunk volna sosem történik ilyen velem.
• A nyelvismeret végtelenül fontos, világok nyílnak meg általa. Ez a történet jó lesz majd, amikor szeretném, hogy Tami több nyelvet is megtanuljon. Ha Miki nem beszél franciául ez az aláírás szintén nem lenne. Ugyanúgy, ahogy Kínába is csak egy kínaiul beszélő emberrel mennék el. Teljesen más élmény lenne, mintha nyelvtudás nélkül vágnánk neki.
• Sosem baj nagyot álmodni, olyat, ami elsőre megoldhatatlannak tűnik. Sok esetben ha vágyunk valamire meg tudjuk találni a teljesüléshez vezető utat, ha használjuk a fantáziánkat.
• Mindig meg kell próbálni cselekedni, akkor is, ha vicces vagy elérhetetlen. Sosem lehet tudni mi valósul meg, de ha meg sem próbáljuk, akkor esélyünk sincs rá.

ENNYI 🙂