Ezt adta nekem 2017!

 

Mit adott nekem 2017, az első év, amit nem állásban, hanem önálló vállalkozóként tölthettem el? Ha egy szóval kellene válaszolnom erre a kérdésre, akkor azt mondanám ÖNISMERETet. Mégis azt gondolom nem elég egy szóval válaszolni a kérdésre, ez ennél sokkal bonyolultabb. Sokat gondolkodtam azon, hogy az elmúlt időszak tapasztalatát megosszam-e Veletek, hisz ez valahol a legbelső énem változása, mégis úgy döntöttem nagy vonalakban felvázolom min mentem keresztül, hátha van, aki hasonló cipőben jár és motiválja vagy éppen segíti az útjában a beszámolóm.

Ha pontosan szeretném áttekinteni a dolgokat, akkor nem is 2017-ről kellene beszélnem csupán, hanem vissza kell mennem egészen 2016. októberéig, vagy még messzebb a múltban. Az én elmúlt „évem” ugyanis ott kezdődött. Sőt még előbb, talán 2013-ban, amikor elindultam egy úton. Az én saját ösvényemen. Bevallom nehéz szembenézni az igazsággal, hogy amit addig jónak hittem mégsem az. Talán a legnehezebb teljesen őszintének lenni saját magunkkal szemben.


ELŐZMÉNYEK


2013-ban elmentem egy coach tanfolyamra, mert nagyon érdekelt a téma, mindig is vonzódtam a pszichológiai témákhoz, az önfejlesztéshez. Ez a majdnem egy éves iskola, amit munka mellett végeztem el, nagyon erős önismeretet adott és ráébresztett néhány igazságra, amivel korábban nem néztem szembe. Például arra, hogy az a munka, amit akkoriban végeztem és amiért kőkeményen megdolgoztam, végiglépdelve a ranglétra minden fokán egészen az adott cégnél elérhető legmagasabb pozícióig, már abban a formában nem tesz boldoggá. Kihívásra vágytam, rengeteg ötlettel, energiával próbáltam az akkori munkámban megtalálni azt, ami újra örömmel tudna eltölteni. Voltak jó időszakok és olyanok, amikor csak arra vágytam, hogy fotózzak és főzzek.

Nem akartam feladni azt, amiért több, mint 10 évet dolgoztam, ezért megpróbáltam a hivatalos munkám mellett nagyobb hangsúlyt fektetni a hobbimra, a főzésre és a fotózásra. Kaptam ezen a területen is megbízásokat (Kiskegyed konyhája, Blikk konyha), és több, mint 7 hónapon keresztül szinte minden nap dolgoztam. Ez a kettős élet, a családi mellett, azonban teljes kiégéshez vezetett és nem volt benne tudatosság. Mindenképpen választani kellett.

2016. év tavaszán úgy döntöttem, hogy lesz, ami lesz, de ugrok egy nagyot és a bizonytalan vállalkozói létbe, a gasztro-fotós világba vetem magam. Néhány hónap töltődés, pihenés, tervezés és takarítás után 2016. októberétől beindult az Ételérzés gépezet és elindítottam a Főzz Érzésből online tanfolyamokra az első jelentkezést. 


ÁLOM – ÉLET


Évek óta vágytam erre! Legbelül sokszor megterveztem, hogyan tanítanám meg a főzést azoknak, akiknek nem adatott meg, hogy otthon magukba szívják a tudást. Többször elképzeltem milyen jó lenne, ha felépítenék egy oldalt, egy tanulói felületet, ahol egyben ott van minden tudás, amire szüksége lehet egy nőnek. Egy olyan felületet, ami segíti abban, hogy tényleg gyorsan, változatosan, kreatívan és ami fontos- szabadon tudjon főzni. Szabadon- receptek megkötése nélkül.

Éveken keresztül csak elképzeltem, majd egyszer csak valaki megvalósította…vagyis készített valamit, ami nem tudom milyen, mert sem a szerzőt, sem a munkásságát nem ismerem mélyen, de hasonló lehet, mégis bosszús voltam. Már sok ötletem megvalósult, csak nem én valósítottam meg! Rájöttem, ezért csakis saját magamat hibáztathatom.

Két lehetőség maradt, vagy választom a biztonságot és az álmaim álmok maradnak, vagy a bizonytalanság mellett teszem le a voksom, feladok mindent, amiért addig dolgoztam és elkezdhetem az álmaimat megélni. Ezek a felismerések és a kőkemény hónapok, melyek alatt minden nap dolgoztam, elég nagy lendületet adtak lelkileg és anyagilag is ahhoz, hogy lépni tudjak.

Az élet teljesen megváltozott. Igen, sokkal jobb, mint előtte, mert én választottam, a magam ura lehetek és igen, nehezebb, mint előtte, mert az anyagi biztonságot az anyagi bizonytalanság váltotta fel. Minden, ami történik az én felelősségem, az én döntésem, az én sikerem vagy hibám.  Valójában azonban előtte is így volt, csak az állás, a fix munka, a fix fizetés elhiteti azt, hogy nincs bizonytalanság és, hogy a vállalkozói lét nagyobb felelősség. Úgyhogy, ha így nézzük nem történt nagy változás, csak picit átalakult a szerepem. 🙂

A poszt elején arról írtam, hogy leginkább önismeretet adott nekem a 2017-es év. Amikor az ember a maga ura, nincs mástól származó elvárás, nincs célkitűzés, amit év elején a kezünkbe adnak, a tervszámok olyanok, amilyeneket mi magunk szabunk és úgy dolgozhatunk, ahogy magunk akarjuk, akkor a végtelen szabadság pont olyannyira veszélyessé válhat, mint az állásbeli kötöttségbe való beletörődés. Amikor gyereknevelési szakirodalmat olvastam sokszor szembetaláltam magam azzal, hogy a gyereket engedjük szabadjára, ne korlátozzuk, én mégis sokszor úgy éreztem, hogy ez nem vezet teljesen jó irányba, igenis kell a korlát, kell az, hogy tudja vannak kötelességek és szabályok, aminek meg kell felelni. Ez a hozzáállás kell a vállalkozásban is. A keret, a célrendszer az, ami irányt ad és eltérülés esetén visszairányít a helyes útra. Ha ez meg van, akkor sok munka és türelem árán, de a cél elérhető.


Éppen ezért végtelenül hálás vagyok azért, hogy

  • ezt a keretet, illetve azt, hogy ki vagyok én és mit is képviselek a Főzz Érzésből tanfolyamokkal megkaptam 2017-ben!
  • megismerhettem, hogyan is működök valójában! Ahogy dolgoztam a munkahelyemen, az egy tanult magatartás volt és egy külső elváráshoz igazodott.
  • el tudtam engedni olyan dolgokat, amelyek a sikerhez kellhetnek, de nem én vagyok! Így ugyan lassabb és nehezebb az út, de ön azonos.
  • rátaláltam mentorokra, akik rengeteget segítettek nekem!
  • 2016. év végén voltak olyan bátor jelentkezők, akik megbíztak bennem és beiratkoztak az első tanfolyamomra, ezzel óriási energiát kaptam tőlük!
  • képes voltam lezárni az elmúlt 12 évet és az álmom elkezdhettem megvalósítani!

Amikor végig vettem az évet és kicsit az önismereten túlra is tekintettem, akkor rájöttem valójában elképesztően sok csodálatos dolog történt velem. Rengeteg szép élményért, munkáért, emberért hálás lehetek!

 

Köszönöm, hogy

  • közel 100-an megtiszteltek a bizalmukkal és valamilyen tanfolyamom tanulói lettek. Ezért nagyon hálás vagyok, hisz az első tanfolyamom márciusban indult és csak néhány kampányt indítottam az év során.
  • a Boook kiadó engem választott két könyvük fotózására is, így csodálatos embereket ismerhettem meg és szuper csapatban dolgozhattam.
  • a Nők Lapja Konyha állandó havi szerzője lehetek, és ezáltal a Desszertmagazinban és a Nők Lapjában is szerepelhetnek a receptjeim.
  • a Mi Otthonunk több, mint 5 éve az életem biztos része.
  • több étteremnek is fotózhattam és a fotózások során szabad kezet kaptam!
  • csodálatos fotós mentorokra leltem, olyanokra, akik munkássága megérint és akik tanfolyamai napi szinten motiválnak, hogy még jobb és jobb fotóssá válhassak!
  • több fotós és stlyling workshopot is tarthattam Mikivel együtt.
  • csodás magyarországi helyeken járhattam.
  • járhattam a bakancslistás Balin és csodálatos napokat tölthettünk ott (igaz ez 2016 nyár volt, de a tágabb értelemben vett évbe nálam belefér 🙂 )
  • élőben szurkolhattunk Lyonban Széll Tamásnak a Bocuse d’Or döntőn!
  • hogy enyém az egyetlen dedikált angol nyelvű Paul Bocuse könyv! Ezért elképesztően hálás vagyok! Aláírta! El sem hittem! Miki legszuperebb ajándéka volt számomra, hogy ezt elintézte ebben az évben!

Természetesen a magánéletemben is számtalan dologért lehetek hálás, igaz ezekről itt nem szeretnék sokat írni. Egy valamit azért ki kell emelnem. Sokan azt mondták nem jó, ha egy családon belül mindkét fél vállalkozó, mi több közös területek is vannak, egy cégben dolgoznak együtt.

Biztos vagyok benne, hogy ez függ az egyének személyiségétől is, de én az életemben a leghálásabb azért vagyok,  hogy a férjemmel egy az érdeklődési körünk, egy a motivációnk, egy a munkánk, egy a cégünk és, hogy ezt tudjuk megfelelően kezelni, amikor kell! 

Kemény év volt, voltak emelkedők és hullámvölgyek, rengeteget dolgoztam, sokkal többet, mint amikor állásban dolgoztam (pedig az sem volt kevés…), de soha nem bántam meg ezt a döntést. Imádom, amit csinálok!


Hogy milyen lesz a 2018?


Bízom benne, hogy a sok magvetés, amit elvégeztem 2017-ben kinő és termést hoz. Folytatom, amit elkezdtem. 🙂

Rengeteg tervem van, mégis a legfontosabb három prioritás azonban a munkámban:

  1. hogy minél több szuper tartalmat kapjatok tőlem
  2. hogy a tanfolyamok anyagait még bővebbé tegyem
  3. és hogy beinduljon a személyes workshop sorozatom

Magán célok közül talán a publikusak közül a legfontosabb, hogy 

  1. elkezdjek normálisan, rendszeresen sportolni, nem csak időszakosan
  2. illetve, hogy „rendbe tegyem” az autoimmun pajzsmirigy alulműködésem, ami nemrég derült ki (ennek terveim szerint lesznek hozományai a tanfolyamban és a blog tartalmakban is, de még nem ígérek semmit – inzulinrezisztencia és gluténmentes témában)

Egy biztos, idén sem fogok, fogunk unatkozni!

Neked milyen terveid vannak? Írd meg nekem!