Berlini gasztro túra – Mit kóstolj meg, ha 3 napod van a városban? + VIDEÓ

 

A berlini nevezetességek mellett fontos megemlíteni a város gasztronómiáját, ami annyira széleskörű, hogy a legnagyobb gondunk az, mit ne kóstoljunk meg, hova ne menjünk el.  Legyél húsimádó, vega, vegán, egy biztos, itt mindenképpen megtalálod a számításod.

Mi 2 teljes és 2 fél napot töltöttünk a városban, rengeteget kóstoltunk, de így is alig jutottunk pár helyre abból, amit kinéztem. Ráadásul úton útfélen vannak éttermek, nagyon könnyű megtalálni azt, ami számunkra a legvonzóbb.


BERLINI GASZTROTÚRA 2,5 NAPBAN 


Kezdjük az elején! Hogyan terveztem be hova menjünk, mit együnk?

Első körben megkérdeztem az ismerőseimet a FB-on, hátha van valami jó javaslatuk. Kaptam tippeket a Német Turisztikai Hivataltól is, illetve a kedvenc nemzetközi utazós bloggereim oldalait is áttanulmányoztam. Ez alapján elkészült egy lista, amit összevetettem a nevezetességek helyeivel. Bejelöltem szépen a térképen, hogy mi hol van, melyik étterem, kávézó esik a legközelebb hozzá. Így elkészült egy tervezet hol mit nézünk meg és mit kóstolunk meg útközben.

Először nézzünk egy kis ízelítőt miket ettünk, utána pedig részletesen bemutatom Nektek a helyeket is.

 

#EnjoyGermanFood from E-motion Pictures on Vimeo.


ÍME A 2,5 NAP PROGRAMJA: 

Monsieur Vong – vietnámi étterem

Az étterembe koradélután érkeztünk foglalás nélkül, nagyon éhesen, a reptérről. Tudtuk azonban, hogy a délutánt, estét többnyire evéssel töltjük majd, ezért csak egy táblás ajánlatot, egy tekercset és egy salátát kértünk (pedig én végig ettem volna az egész kínálatot legszívesebben 🙂 ) Ez a pár fogás is ízorgia volt, minta tényleg Vietnámban ülnénk egy étteremben. A hazai kínálathoz képest intenzívebb volt a halszósz használat, aminek én örültem, hisz Vietnámban járva mi is ezt az ízvilágot tapasztaltunk meg. Ez megosztó lehet ugyan az európai ízlés számára, de mégis ez áll közelebb az autentikus vietnámi konyhához. Az étteremnek van egy szakácskönyve is, ami a helyszínen megvásárolható. Belenéztem és tele van mindenféle finomsággal. Én csak azért nem szereztem be, mert van legalább 5 db vietnámi szakácskönyvem és több már nem fér el a lakásban.

Five elephant – kávézó

A finom ebéd után csak azért nem kértem vietnámi kávét, mert mielőtt beültünk kései ebédelni, megláttam az étteremmel szemben található igazán vonzó kávézót. Első ránézésre pont olyannak tűnt, ahova ebéd után be kell mennünk. Modern, letisztult és sugározza, hogy itt megtalálom a számomra vonzó világos pörkölésű ízvilágot. Bajban voltam, mert a környékre már volt egy ígéretes kávézó javaslat, azt szerettük volna megnézni, de gyorsan felülírtuk a terveket és inkább ezt választottuk, oda pedig egy másik napon zarándokoltunk el. Nem bántuk meg.

A kávézóba belépve rögtön megcsapott az újhullámos helyek hangulata és a kínálat is azt mutatta, hogy jó helyen járunk. Kértünk két presszót és már indultunk volna, amikor kiderült, hogy az egyik ott dolgozó lány magyar. Jót beszélgettünk és a végén megkóstoltuk a Cold Brew Nitro névre keresztelt italt is. Ez egy hidegen áztatott kávé, amit egy sörcsaphoz hasonló gépen keresztül „csapolnak”, nitrogénnel dúsítanak. Ennek hatására az ital nagyon hasonló lesz a sörhöz, vékony habréteg alakul ki a tetején.

Yogi – indiai étterem

Miután a környéken elég sokat sétáltunk újra megéheztünk (valójában nem, de nagyon sok tétel volt a listán, nem lazsálhattunk, enni kellett 🙂 ). Elindultunk egy előre kiszemelt vega étterem felé, de bevallom annyira nem volt szimpatikus az egész, hogy végül nem mentünk be. Ott álltunk az ajtó előtt, szinte már bent voltunk az étteremben, de senki egy szóval nem kérdezte meg mit szeretnénk, pedig többször elment mellettünk a pincér, de még szemkontaktust sem kezdeményezett. Ez nem volt szimpatikus, úgyhogy úgy döntöttünk ezt kihagyjuk és helyette beültünk egy útba eső indiai étterembe. Azért belinkelem ide Nektek a vega helyet hátha más szerencsével jár. A menüjük ígéretesnek tűnt számomra, ezért is volt furcsa ez a hozzáállás.

Visszatérve az indiai konyhára…ez a vietnámi után a második kedvencem, ezért is esett erre a választásunk. Nem bántuk meg. Annak ellenére, hogy nem egy túl tiszta helyre tértünk be az ételek ízletesek voltak.

Coffee Fellows – reggeliző, kávézó

Másnap minimális reggeli után viszonylag korán, a nyakunkba vettük a várost, hogy még a nagy turista hadsereg előtt megnézzük a Checkpoint Charlie-t. Szerencsénk volt, senki nem járt arra 9 óra körül, az utcák szinte üresek voltak, még autó sem volt. Keddi napról beszélünk.  Apropó, egész ott tartózkodásunk alatt nem láttunk dugót, sőt kifejezetten feltűnt mennyire kevés autó jár az utakon. Állítólag azért, mert nyár volt és sokan nyaralnak. Nos, nem tudom…Budapesten is nyár volt és itt is nyaraltak, mégis állt a város mindenhol, minden időben, kis túlzással.

Visszatérve a Checkpoint Charlie-ra…. a közelében felfedeztem egy helyet, ahol nyálcsurgató fotókon mutogatták a különböző smoothie bowlokat, úgyhogy rögtön improvizáltunk és beiktattunk egy második reggelit, közvetlenül a már betervezett tízórai előtt. Időközben kiderült, hogy ez egy hálózat, több egységük is van Berlinben (és más városokban is), egy egészen közel az Alexanderplatz-hoz.

Die Esspressonisten Berlin – újhullámos

Kávét nem ittunk az előző helyen, rutinosan, hátha útba esik egy jó kis újhullámos a következő célponthoz vezető úton, illetve a smoothie mellé nem is annyira passzolt volna. Jól döntöttünk. Ahogy sétáltunk belebotlottunk ebbe a kávézóba, ahol magunkhoz vettük a napi kávéadagunk egy részét. A hely bolt is egyben, így megcsodálhattuk a gyönyörű kávégépeket, bambusz elvihető poharakat és egyéb számomra is ismeretlen kávékiegészítőket.

Potsdamer Panoramapunkt – süti a város felett

A következő megállónk a Postdamer Platz volt. Amikor eldöntöttük, hogy a magasból is megnézzük Berlin városát, akkor abban is biztos voltam, hogy sütiznünk is kell a város felett, nem csak nézelődni. Erre kiválóan alkalmas a Potsdamer Platz-on található Panoramapunkt, ahol a csodás látvány mellett isteni sütiket is kóstolhatunk. Félve néztem meg az árlistát, mert benne volt a pakliban, hogy olyan összeg lesz a vágyott sajttorta mellé írva, amit nem akarok majd kifizetni érte, de szerencsére lélektani határon belül mozgott. Nem emlékszem pontosan, talán 4 euro volt. A sütiben azonban nem tudtunk Mikivel megegyezni, hogy sajttorta vagy almatorta legyen (én eléggé szerettem volna azt a sajttortát), így végül mindkettőt megrendeltük. Ez csak azért nem jó döntés olyankor, amikor az ember ennyi helyen eszik, mert kicsit izgultam, hogy marad hely a nap hátralévő részére a gyomromban.

Török Piac – egy csipet Törökország kedden és pénteken

A dupla reggeli és a sütis tízórai után egy kicsit távolabb eső piacra metróztunk. Ez a török piac, ami kedden és pénteken kerül megrendezésre, egy bájos kis folyó partján, Berlin egy másik kerületében. Zseniális a hangulata, nyüzsög, tele van mindenféle jóval, isteni illatok szállnak a levegőben és természetesen jobbnál jobb török ételeket kóstolhatunk meg az utcán állva, sétálva vagy épp a folyó partján ücsörögve. A zöldségek brutál jó áron vannak, legszívesebben hoztam volna haza egy egész zsák avokádót, olyan kedvező volt a hazai árakhoz képest.

Fraulein Frost – jéghideg finomság

Ha pedig már erre jártunk, akkor felkerestük az egyik legfinomabbnak mondott fagyizót, ahol a klasszikus ízek mellett igazán extrákkal is találkozhattunk. Én kéksajtosat ettem például. Fagyiban egyébként nem adott sok újat, Budapesten szerencsére hasonlóan finom és különleges ízeket lehet kóstolni.

Brammibal’s Donuts – a vegán fánkmennyország

Hiába ettük degeszre magunkat a török street food-dal és a fagyival, a környéken volt egy vegán fánkozó, ami szinte elsőként került fel a listámra még otthon, így nem volt más választásunk, mint egy kávé mellett elfelezni egy vegán fánkot. Bár nem volt könnyű, mert volt vagy 20 féle ízesítés. Voltak fenntartásaim, ezért is tartottam fontosnak, hogy megkóstoljuk. Minden blogon azt olvastam, hogy szinte légiesebb, könnyebb, mint a hagyományos. Valóban…ez a fánk….most, hogy ma még csak reggeliztem és azt is már mikor (?), úgy megkívántam, inkább nem is írok róla többet, csak annyit, hogy mennyei volt. Tessék ide elzarándokolni és megkóstolni, kedden vagy pénteken, hogy a törökök is beleférjenek. Szóval örülök, hogy nem hagytuk ki. A kávé is említést érdemel. Világos pörkölésű volt, ami most nagy kedvencem és itt a tejkérdés sem probléma, annak, aki magtejet szeretne, hisz csak az kapható.

Cookies Cream – a vega paradicsom

Újabb hosszú sétát tettünk a városban, le kellett dolgozni az elfogyasztott kalóriát, ugyanis a nap fénypontja gasztronómia terén még csak ezután következett. Foglalásunk volt egy Cookies Cream nevű étterembe, amit olyanok is ajánlottak nekem, akik szeretik az igazán kifinomult éttermeket. Ez a hely egy vega fine dining, csak több fogásos menüt lehet választani, nincs a’la carte kínálat. Kora este megérkeztünk a helyre, ahol az első percben jött az első meglepetés… majd az est folyamán végig folytatódott. Az étteremben fotózni nem nagyon lehetett, az ételekről azonban megpróbáltunk néhány mobilos felvételt készíteni. Életem egyik legjobb gasztronómiai élménye volt. Csak ajánlani tudom! Olyan vega fogásokat kóstoltunk, amelyeket bármely igazán hedonista húsevő is imádna. Az ételek mellé nem alkoholos italpárosítást választottunk. Ugyanúgy, mint a menükhöz kínált borsoroknál, itt is hoznak minden fogáshoz, hozzá passzoló italt. Ez vagy tea, vagy valamilyen frissen préselt levekből készített koktél. Zseniális volt! Sajnálom, hogy itthon még nincs ilyen. Remélem hamarosan valamelyik étterem lát ebben fantáziát és elkezdi ezt.

The Barn – egy újabb újhullámos

Másnap kipihenve az előző nap fáradalmait újra nyakunkba vettük a várost és elbandukoltunk az első napra kinézett és betervezett,  már említett kávézóba, a The Barn-ba. Egy nem túl nagy helyet kell elképzelni, ahol saját pörkölésű kávét szolgálnak fel. Lehet itt is sütiket és szendvicseket választani az ital mellé. Ezt a helyet többen is javasolták nekem, de az összes eddig ivott berlini kávé közül ez ízlett a legkevésbé. Félreértés ne essék. Finom és magas minőségű volt, de a korábbiak nekem jobban bejöttek.

Good Bank – az orrod előtt szedett saláta élménye

A reggeli szendvicsünket, kávénkat és némi sétát követően kipipáltunk két helyet is, amelyek az itt töltök napok során kerültek fel a berlini gasztro bakancslistánkra. Mindkét hely könnyedebb ételeket kínál, nevezetesen saláta tálakat. A Good Bank különlegessége, hogy a szemed előtt termesztik a salátákat, amit utána a táladba tesznek. Hogy ez mennyire vitamindús, nem tudom, de kétségtelenül mutatós látvány a szemünk előtt elterülő lilás fényben úszó fal, amit a saláták az alsó polctól egészen a mennyezetig beborítanak. A saláta finom volt, vajpuha avokádót tettek bele, amit kicsit megpirítottak kézi szakács fáklyával. Ezt az ötletet hoztam is magammal, itthon is alkalmazni fogom.  Ketten ettünk egyet mert ahogy már említettem volt még egy hely, amit feltétlenül meg akartunk kóstolni.

L.A. Poke Berlin – egy tál ízbomba

Ehhez újra el kellett mennünk oda, ahol az egész berlini utunkat indítottuk első nap, a vietnámi étterem utcájába. Erre a saláta bowl-os helyre akkor találtunk rá, amikor első nap az ázsiai éttermet kerestük. Rögtön megfogott és eldöntöttük ide visszatérünk. Amikor odaértünk hosszú sor várakozott, de szerencsére minden gyorsan haladt. Egy pultban ki van rakva mindenféle hozzávaló és Te magad rakhatod össze a saját saláta táladat. Vannak már előre megalkotott verziók is, azoknak, akik bizonytalanok, nem tudnak dönteni vagy nem tudják mit pakoljanak össze mivel. Itt is egy tálat feleztünk, ez is elég nagynak bizonyult. Lehet egyébként kis tálat és nagy tálat választani, van vega és húsos (szuvidált), halas opció is.  Nekem szimpatikus volt ez az összelegózós koncepció, biztos gyakori vendég lennék egy ilyen helyen Budapesten is. Erősen ajánlott hely Berlinben.

Hajóút

Miután jól megebédeltünk úgy döntöttünk kipihenjük a fáradalmainkat egy hajótúrán. Nem bántuk meg. A DDR Múzeum melletti kikötőből indult egy órás hajóúton teljesen más nézőpontból láthattuk a várost. A hajón is volt büfé és nem, nem sört iszok, hanem almafröccsöt. Annyira meleg volt, hogy nem lehetett folyadék nélkül kibírni az utat.

Fat Tire Berlin – két keréken Berlin

A Fat Tire Tours néven futó iroda különböző nagyvárosokban szervez biciklis túrákat több témakörben. Berlini irodájuknál van gasztro túra, ami azt jelenti, hogy biciklire pattanunk és egy közel 4 órás túra keretén belül három különböző helyen fogyasztjuk el a vacsorát. Ez következett a hajós pihenés után. Az előételt egy török-arab étteremben szolgálták fel, a főételt egy német ételekre specializálódott helyen, a desszert pedig értelemszerűen egy kávézóból származott, ahol elképesztő mennyiségű torta állt rendelkezésre (sajnos a nevét elfelejtettem). A biciklizés során útba ejtettünk látnivalókat is, megismerkedtünk picit Berlin történelmével.

A gasztrotúra utolsó állomásához és a poszt végéhez érkeztünk. Visszanézve nem is értem, hogy tudtunk ennyit enni? 🙂 Remélem kedvet kaptatok egy kis berlini túrához. Higgyétek el én még csak a felszínt kapargatom…. legalább még három napot meg tudnék tölteni helyekkel, amit kipróbálnék. Úgyhogy ez egy szubjektív saját ízlésem alapján összeállított útmutató.  

Ha még nem láttad előző cikkemet Berlinről, akkor itt találod. 

Ez pedig egy olyan vidó Berlinről, amiben nem csak étel van 🙂

Enjoy Berlin from E-motion Pictures on Vimeo.